Amikor a hatalom meglengeti….

Láthatóság: Nyilvános

Ez egy Facebook bejegyzés lett volna.

Eltávolították. Közösségi érdekekre hivatkozva. Már, mint ez az alábbi az egyik hivatkozás. „Az önkifejezés szabadsága!” Amikor eldöntik helyettem, hogy én mit érzek, gondolok, és tudok. Tiszta orwelli világ ez az egész kloáka!

Íme a poszt:

„Kipróbáltam egy a Facen talált applikációt, mellyel át lehetett alakítani a saját fotómat hippis képre.

Erre írtam, hozzá írtam ezt a posztot, mely a Facebooknak (?!) csípte a szemét. Szerencsére, még ki tudtam menteni. Kár lett volna érte, ha nem tudom. Már csak azért is, mert jellemző, hogy miért, és hogyan vádol ez a világ, ahol a trollok, és a negatív kommentek megállják a helyüket, de egy teljesen normális posztot levesznek akármiért.

Nem voltam, talán nem is lehettem volna hippi, így is eléggé „kilógtam a sorból”, már 14 évesen, amikor kitűnő bizonyítvánnyal nem gimibe, hanem szakközépbe vágytam, jelesül, akkor épp orvosi műszerész középiskola híján, elektronikai műszerész szakközépbe mentem, majd megvillogtattam a humán oldalamat, verseket szavaltam, írtam, nyüzsögtem, szerveztem, ignoráltam a szaktárgyakat, a műhelymunkák, – forrasztás, reszelés, esztergálás kivételével, – melyeket imádtam.

Mindig lázadtam.

A szakközépben a tanárok, a korlátok, a szaktárgyak és főleg a matematika ellen, lázadtam érettségi után, borzasztónál borzasztóbb munkahelyeimen, ahol kinéztek, nem értették, hogy lehet, hogy lányként műszerészként végeztem, majd szálka lett az is, hogy a szabadidőmben elvégeztem egy gyorstalpaló gyors,- és gépírás egyéves tanfolyamot, ahogy mindeközben Rákoskeresztúron klubot vezettem, ELTE előkészítőre jártam, verseket írtam, és írásaimmal házaltam, ÉS, és egyéb orgánumoknál, hol postai úton jött az elutasítás, hol személyesen, „bájaim félreérthetetlen dicsérése” mellett.

Önként vállalt, de később nagy keresztem lett az a KISZ önkéntes munka, amely fiatalkorú bűnözök utótámogatására szolgált elvileg, mindenféle mentális felkészítés nélkül, és emellett ott volt a sok , és nagyon rövid kamaszkapcsolat, házmesteri jelentéssel arról, hogy „Kati megint a kapuban csókolózott… De ebben az időben még ott volt az újságíróskodás a Hungarocamionnál, és végül, a 21 éves korban elkezdett debreceni tanítóképző, és a kollégiumi élet, 18 éves csitrikkel egy évfolyamon.

Igaz, amikor az igazi nagy hippimozgalom létezett, akkor én még sokkal fiatalabb voltam, de tudom, hogy külsőmmel, és belső lényemmel simán lehettem volna ilyen, sőt, akár most is néha súrolom ezt a kinézetet, ezt az életérzést.

És, akiben ott van a lázadás bármilyen csírája, mert nem szereti a korlátokat, amelyeket úton-útfélen odatesznek elé, az mindig is valamennyire hippi lesz szívében, és belső lényében, megnyilvánulásaiban, és tevékenységeivel a közösségben, legalábbis ezt gondolom”.