Régebben, jutott eszembe a zuhany alatt, az imént, minden tábor, elvonulás, WS, tánc, és közös élmény végén vártam.
Volt, hogy annyira lassan tudtam elindulni, hogy a termet rám zárták, mert nem vették észre, hogy még ott vagyok.
Vártam, hogy más is jelezzen, hogy visszajelezzen, érezhessem más által a kismértékű, vagy nagy amplitúdójú katarzist.
Végül aztán elindultam, szeretetkoldusnak érezvén magam.
Ezért sem tudok visszajelzést kérni azoktól a megszámolhatatlanul boldoggá tett megrendelőimtől, klienseimtől, tanítványaimtól, akiknek tudom, látom, hogy akkor indult el újra, vagy változott meg akármennyire is picit, és észrevehetetlenül számára, az élete, amikor kapcsolódott velem.
Az nem dicséret, hogy „ügyes vagy”, ha egy kiállításomon tátott szájakat látok. Ezzel a kutyánkat dícsérjük, ha van. A gyerekünket, a tanítványunkat, a hozzánk segítségért forduló, önmagát kissé elveszettnek érzett kliensnek se mondjuk, hogy „ügyesen dolgozott”, de a mosoly, az ölelés, a hála, a tényleg szívből érkező visszajelzés, az már fontos.
Amikor, most már nem várom meg a végét, nem pakolgatok, teszek-veszek egyedül, egy hiánygombóccal a torkomban, az azért is van, mert azért van mire támaszkodjak lelkileg, egyrészt, hogy tudom, mit érek, tudom, mit tudok, ismerem a kreativitásom, látom a fejlődésem, nézek tükörbe, és tudom, mikor van benne a hála egy olyan igazi ölelésben, amikor magamhoz ölelem a négy unokám, abban benne van a létem összes boldog ölelése, az összes olyan visszajelzést, szeretetem, amelyet tovább tudok adni. Benne vannak azok a régi tanítványok, akik harminc-negyven évvel később is, ha itt megtalálnak, hálásak mindazért, amit tanítottam nekik, benne vannak azok a gyermeki mosolyok, melyeket elképzelek a bábjaim átvételekor, benne vannak jelenlegi tanítványaim, életeiben továbblépő nálam családállításon megfordult emberek, és az a négy kártyázásom után megfogant baba, akiknek én elvi tündérkeresztanyja vagyok, és sorolhatnám, mire lehetek büszke, mire alapozhatom azt, hogy már nem vagyok szeretetkoldus.
Mert, amit a szüleim, az iskoláim, az élet nekem nem adott meg, amikor a házasságom alatt is koldultam a szeretetet, miközben a szüleim, az ő szülei és férjem is szeretetkoldusok voltak maguk is,
miből adhattak volna?
Ne hidd el, gyere el, és próbáld ki, mi az, amit ezekkel a belátásokkal, ennyi történettel adhatok. A múlt nem épít jelent, jövőt. Építsd velem a jövőnket!
Várlak egyéni kisfigurás családállításra, Lenormand kártyára, akár online is, Atlantisz Emlékezete Önismereti társasra, Acces Bars kezelésre, Belső utazásra, akár online is, és bármilyen neked nehéz kézműves tevékenységben való könnyülésre, sok szeretettel.
Bejelentkezés a honlapomon keresztül, vagy a ronikati@gmail.com-on keresztül.
A fotó egy hónappal a sugárkezelés, vagyis a majd egy éves gyógyítási folyamatom, befejezése után készült az egynapos zarándokutamon önmagamért 2019-ben.