Hajnalban felébredtem.
Mostanában, pedig igen jól alszom, egyre hosszabbak lettek a mélyalvásos ciklusok.
Próbáltam várni, hogy újra elaludjak, s, közben eszembe jutott, hogy valószínűleg, megint a sejtemlékezet ébresztett.
25 éve ezen a napon váltam el 22 év házasság után az első, és egyelőre utolsó férjemtől.
A tárgyalás előtt a férjem azt a kikötést tette, hogy nem viselhetem a nevét, amelyre én hangosan kacagni kezdtem.
1. Utáltam ifj. H. János(né) Ferencné lenni, teljesen eltűnt alatta az a Rónai Kata, aki már akkor is, aki mindig is voltam.
2. Ráadásképpen, vagy az Univerzum humora által,1999. VIII. 11-én, a napfogyatkozás napján, nem a tömegben, hanem a barátom könyvesboltjából, este a nagy felhajtással megélt esemény után, egy férfi utánam lopakodott, és ellopta az összes iratomat, ezért okafogyottá vált, hogy az új iratokat H. Jnéra csináltassam meg. Egyúttal ellopták akkor a bolgár nyelvről magyarosított, eredetileg „Rónai Katalinné” 
névre kiállított Bulgáriában szerzett, sosem használt, jogosítványomat, melyet azóta sem újítottam meg kocsi híján. Tehát a veszteség, mely akkor nagy traumát jelentett az életemben, egy NEM-et mondási lehetőséget teremtett a férjem felvetésére.
névre kiállított Bulgáriában szerzett, sosem használt, jogosítványomat, melyet azóta sem újítottam meg kocsi híján. Tehát a veszteség, mely akkor nagy traumát jelentett az életemben, egy NEM-et mondási lehetőséget teremtett a férjem felvetésére.Ahogy minden torony összedőlésben, veszteségben, –Tarot nagy árkánum, 19-es, – ott van az újjáépítés lehetősége.
Tehát, mikor a tárgyaló helyiségben leültünk a bírónővel szemben, mellettem az ügyvédemmel, – akinek a javaslatára, nem írtuk be a periratba, az igazi okot, a férjem alkoholistává válását, – és a bírónő bekapcsolta a kazettás! magnót, hogy felvegye az egyértelmű válásra vonatkozó igenünket, ott, mint előtte három évvel, nem vontam vissza a válási igényemet.
Minden veszteség, – nem kell annak egy szeretett ember halálának lenni, bármi lehet veszteség, – egy bármilyen életesemény, melyet veszteségként élünk meg, gyászfolyamatot vonhat maga után. Kérdés az, hogy a gyógyulás öt fázisát milyen intenzitással, milyen lépésekkel tesszük meg, és, mennyire süllyedünk el a saját fájdalmunkba.
Amikor rálátunk a folyamatainkra, és meg tudjuk kérdezni, hogyan lehet ez sokkal jobb, mit tehetek önmagamért, mi az, ami a gyógyulásomat, a lelki békémet elősegíti?, akkor már jó úton haladunk.
Ha mégsem boldogulsz egyedül, keress meg!
Életem példái, személyes létem, bölcsességem mellé ott vannak a tanult hivatásaim. ronikati@gmail.com