Mint, amikor az utolsó hetemet éltem, mindkét leánykám megszületése előtt, olyan most ezt az érzés, amikor már magam elé képzelem, ahogy a lapok egymásra siklanak a nyomdában, és rajta ott vannak a betűk, amelyeket hetek, hónapok alatt írtam, és amely betűk, szavak, mondatok visszatükrözik azokat a napokat,órákat, perceket, másodperceket, amelyeket megéltem az alatt a másfél év alatt. 2018. július 9-től, 2019. végéig.

Vagyis?

Vagyis AZ átalakulást.

Valami lett, aztán kivettek belőlem egy rosszindulatú daganatot, és a fő nyirokmirigyet, amelyben szerencsére semmi sem volt. Viszont ott megszakadt a természetes nyirokközlekedés útja, ezért az ödémák bárhol képesek előbukkanni, idegen érzést, félelmet keltve, fájdalmat, és megakadást a gépezetben, amely a világ legcsodásabb gépezete. Az én gépezetem, a női test gépezete, az a csoda, amelyet semmi sem tud felülírni.

Elrontani, persze el tudjuk, szinte mint, amikor a Modern idők c. filmben Chaplin a fogaskerekek közé feküdt, de a test, mindent elkövet, hogy tovább másképpen, dolgozzon, ha mi is támogatjuk ebben. Ehhez öröm kell, bizakodás, igazságok, nyíltság, érintések, szeretet, önszeretet, boldog kacagások, tánc, mozgás, kapcsolódások, és minden, ami hálát és köszönetet ébreszt bennünk.

Valami, ami a múlt, az a látásmód, ahogy szemléltem az életemet, azt meg kell becsülni, meg kell  hajolni előtte, és el kell engedni, mert az is én voltam, és most is én vagyok. Most máshogy szemlélem az életemet.

Mert van az  élet  a daganat előtt, van a daganat után.

Tegnap éppen megkaptam az időpontokat a féléves ellenőrző vizsgálatokra. Ilyenkor mindig összeszorul picit az ember gyomra, s bár tudom, hogy nem eshet bajom, érzem, hogy amit meg kellett járnom, azt az utat, azt megjártam, de akkor is, minden találkozás egy újabb orvosi ellenőrzéssel, bármilyen vizsgálattal, egyfajta Damoklesz kardja.

A várakozás, – amely a könyvemet kíséri bennem, a kíváncsiság, vajon, mi lesz a hatása, és milyen segítséget nyújt másoknak, – nagyon izgalmas.

Megkeresnek fórumok, és ez is nagy boldogság. Vannak és lesznek interjúk, beszélgetések, amelyek terjesztik a könyv megjelenésének hírét, és reményeim szerint, a későbbi olvasók számát is növelik.

Várakozás. Ez most jó.

Belemerülni a megelégedettségbe, hogy sikerült, megírtam, ami bennem megírásra vágyott, manifesztáltam a billentyűk, az emberi támogatás, és a technika által.

Még pár nap, és visíthatok, könnyezhetek, és szétterjedhetek a szeretet áramlásával!

A könyv megrendelhető: https://ronaikatalin.hu/konyvrendeles/