Szükséges a megújulás! Duruzsolják nap,- mint nap az oldalak, és duruzsolja, láthatatlanul a tér is.
Régi cikkeimet olvasva, mégis azt látom, hogy van valami, ami nem változott, ez pedig, a betű varázsa.
Hiába vagyok tárgyalkotó, hiába készítek kisgyermek-korom óta mindenből mindent, mégis a legnagyobb varázs, a betűk varázsa. Ez a varázs, amelyet az internet kezd szétszabdalni, mert a sok-sok info az olvasót arra készteti, hogy húsz sornál többet nem olvas el. Nyomkodja az újabb és újabb lehetőséget, a világgal való kapcsolódásra, ezért képek kellenek, képek és képek, videó, hang, és minden, amely gyorsan bekapcsolódik a térbe, bemegy a fülbe, eltölti a szemet, az agyat, és elvarázsol, kivesz abból a közegből, amiben vagyunk, nincs félelem, nincsenek külső-belső harcok, nincs maszk, és nincs értetlenség, feszültség, harag, ugyanakkor nincs öröm, kacagás, és lelkesedés sem, amely egy könyv, egy míves szöveg olvasásakor eltölti a betűimádót.
Most kitaláltuk, segítőmmel Szabó Katalinnal, hogy összekapcsoljuk a kettőt. Már volt ilyen próbálkozásom, volt egy féléves,- egyéves próbálkozásom a Karakterfigurák. Blogger.hu-n, amikor a blogjaim, napi történéseim mellé kézműves figuráim, kézműves munkáim képét csatoltam. A legnagyobb olvasottsága a szakadt farmerekről szóló írásomnak volt, ehhez már nem emlékszem, milyen képet csatoltam, de az érdeklődés, az olvasottság, a kiterjedés lehetőségének hiánya megváltoztatta, elvitte a lelkesedésemet, és abbahagytam az írást erre az oldalra.
Most, amikor újraolvastam a 2015-2016-os írásaimat, kincsekre leltem, amelyekre már nem is emlékszem, hogy megírtam. Át fogom ide tenni őket. Mégis most ez a poszt azért íródik, hogy bevezessen egy történetmesélést, a karakterfiguráim történetét, és azt, hogyan is kezdődött, mi volt az alkotási folyamat, és milyen utat jártak be ezek a számomra lényekként kezelt figurák, amelyek egy része megjárta Bécset, Erdélyt, Hódmezővásárhelyt, Vácot, Visegrádot, és sok más településen csodálták meg a kiállítások alkalmával.
Ez egy adomány, amelyet 2005-ben fedeztem fel magamban. Abban az évben derült ki számomra, hogy képes vagyok fotó, festmény alapján elkészíteni egy-egy élő, vagy már eltávozott embert, 30-70 cm-es méretben.
Az első országos verseny-kiállításomon Győrben, ahol részt vettem, – Nemzetközi Babakiállítás és Országos Babakészítő verseny, – rögtön II. díjat nyertem Mozart és én c. alkotásommal.
Mozart év volt, és a kutatásaim közben kiderült, hogy ugyanazon a napon van a születésnapunk, (január 27).
Az életképen Mozart áll egy rózsalugasban, (egy korabeli festmény alapján, mögötte Wartburg vára. Forrás: Michel Parouty: Mozart, az Isten kegyeltje. Park Kiadó. Kréta könyvek.1991.) én pedig Mozartot készítem egy munkapadnál.
A történet kikerekedett. Az életkép pár évvel később felújításra került, amikor a budapesti Idegennyelvű könyvtár meghívott egy kiállításra.
Mellékelt fotó: A kiállítás plakátja. 2015.