A tehetetlenség érzéséről néztem egy WS részletet Vert Lindau egyik előadását, Sári Andrea, és Sári Fruzsina németből való fordítása által hajnalban, amikor felriadtam.
Elgondolkodtató az a megállapítás, hogy folyamatosan ezzel harcolunk, vagyis az egónkkal, mert emberként „akarommal” próbáljuk ezen helyzeteket megoldani.
S végigtekintve napjaim során, és az elmúlt 12 hónapon, abszolút ott a pont.
Mert értelmetlen, ahogy harcolunk, a korlátozások ellen, de úgy, hogy a saját tehetetlenségi létünk hozzuk elő, – önmagunkat bántjuk, –
Rendszeresen harcolunk önmagunkkal, ha nem sikerül valami, ami a szomszédnak, az ismerősnek, a barátnőnek sikerült, sőt, nem azért borulunk ki, mert neki sikerült, hanem, hogy akkor nekünk MIÉRT NEM?!
Ezek, pedig napjaink nagy részében a tehetetlenségi kategória részei, bántjuk magunkat, ahelyett, hogy elfogadnánk, NEM VAGYUNK ISTENEK!
Az ISTENI részei vagyunk, de nem tudunk az olyan erők ellen tenni, amelyeket az egó irányít.
Bólogattam, miközben olvastam a szöveget, hogy el kell engedtem „Önmagam”, ahogy Dr. Joe írja, vagy, MEGFELELŐ ember segítségét kérni, tapasztaltam ezt számtalanszor.
A segítségkérés, ez még egy olyan pont, amelyben megélhetjük a tehetetlenség érzését. „Nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgy is, ha nem kérem” írta Nagy László. (De honnan tudja, hogy szükségem van rá, ha nem kérem? S miért „szégyen?”)
Az viszont tehetetlenségi „ráta”, ha van valami, amit nem tudok, s nem terhelném azt, akitől már ezermillió segítséget kaptam.
Ekkor megkérek másokat, akik segítséget ajánlottak, de a vége az, hogy semmire sem megyek azzal amit „elém löknek”.
Ezt leginkább akkor éreztem, amikor a számítástechnika az életünk részévé vált, és mivel folyamatosan jönnek az újabb, – és újabb olyan ismeretek, amelyben tájékozatlan vagyok, s amely gyorsabban fejlődik, mint amilyen sebességre én képes vagyok.
A megoldás? Az elengedés, és bizodalom, hogy megoldódik, és visszakanyarodni ahhoz, amiben jó vagyok, amiben megveregethetem a vállam, amelyben örülhetek, és elismerhetem, hogy nem vagyok tehetetlen, csak máshogy működöm, másra reflektálok, másképp létezem.