Vasárnapi gellérthegyi táncon a tánc egynegyedénél eléggé feldúsult a létszám. A perzselő nap erejét figyelmen kívül hagyva a pajkosabbak és jóval fiatalabbak középen ropták a táncot. Fejér Péter is szokása szerint köztük, energiáit nem kímélve olvadt bele a kavalkádba.
Én hol előttük, hol jobbra, hol balra, az árnyékos fák lomjai alatt, bent és kint, hol csukott szemmel, hol gyönyörködve a látványban az áramló testek színes forgatagában, s eközben azt éreztem, hogy nincs más vágyam, mint az idők végezetéig, ebben az életörömben táncolni, létezni, és elmerülni.
A szombati tánc máshogy volt varázslatos. Kerényi-Kiss Zoli két táncra hívott minket, és, mivel mindkét tánc izgatott, de időben az elsőre később értem oda, volt időm, hogy a második táncra tényleg teljes lélekkel, a testemben mélyen létezve, megérkezzek, és végigtáncoljam a második etapot is.
Mert valami varázslat van a levegőben, amikor szabadtéren, mezítláb táncolunk, néha ősasszonynak, néha indián nőnek, néha csodás dámának, – valahol a XVII. században, – néha vidám hippinek képzelem magam.
Ki ne tudna keringőzni a szél áramlásának ütemére, ki ne szeretne így elmerülni a hangokban, megölelni a fák törzsét, s a madarak csivitelése közben lépegetni a ritmusra, miközben van mód bele-belenézni egy-egy csodás, fénylő szempárba, megérinteni a másik embert.
Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem kapcsolódunk, lehet, hogy súroljuk egy nő, férfi, leány, fiú bőrét, miközben éppen behunyt szemmel forgunk-pörgünk, lehet, hogy finom puha kapcsolódással ujjaink köszöntik egymás, vagy megsimítjuk egymás vállát, lehet, hogy egymásra támaszkodunk, vagy kacagva futkározunk, na, ez, azt mondhatod, ez nem is tánc.
De igen, mert minden tánc, minden, ami vagyunk, tánc, és a tánc, mi magunk vagyunk.
Illusztráció: Tánc c. műselyemre készült festményem, mely Győrben, az Égbolt boltban megvásárolható, mérete A3.
9024 Győr, Baross Gábor út 44. (Bejárat a Wesselényi utca felől)
Telefon: 06 70/19 86 964