A születésnapom kapcsán jött sok köszöntés, és sok jókívánság. Végetért a szülinapi hét, lecsengett a rezgés, megtáncoltam, megéltem a boldogságot, a szárnyalást, a röpülést, az örömöt. Tegnap drága családommal is találkoztam a szabadban zimankós köszöntésekkel töltődtem.
Töltött az öröm, fájt a teljesség hiánya, az igazi szabad lét, de, mint, ahogy oly sok minden, amin változtatni egyedül nem megy, csak akkor nem fáj mélyen, és nem okoz visszacsúszást a már megjárt hegyi úton, ha elfogadjuk, és azt próbáluk szebbé, emlékezetessé tenni ami van.
A gyerekek tudják, ők vidáman szaladgálnak, és amikor visszamegy a felnőtt gyermekbe, – nemcsak lélekben, amikor siratja, ami volt, –hanem tényleg gyermekbe, akkor játékosságba, szertelenségbe, szabadságba jut.
Egyik régi ismerősöm Zsuzsa, azt írta, hogy bizonyára jókat írok, de ő semmi hosszút nem olvas el. Másik kedves ismerősöm Tünde azt írta, hogy mindazt a szeretetet, amelyet ezeken a napokon kapok őrizzem lángként.
Amikor leülök a géphez, csak írnék, és írnék. Lenne mit.
Sokan írták, mondták, a könyvem kapcsán is , hogy példakép vagyok, sokan belőlem áradó életvidámság által vészelték át a nehezebb napokat, oldottak meg “gubancokat”, találtak rá belső lényegük örömeire.
Ez jó, ez a posztom a célom a világban, ez az amiért itt vagyok, már tudom.
Megmutatni, megláttatni, megszeretni, fellelni, kiásni a kincset, és továbbadni sok-sok léleknek.
Ha így érzed, és tudod te is, ha így látod, ha segítettem, ha általam megszépül a napod, írd ide, jelezz, légy jelen, és mosolyogj rám az online térben, és ha eküldted a mosolyod nekem, küldd tovább, mosolyogj a maszk alatt, a maszk felett, és a szívedben, válj mosollyá általam, értem, és magadért, magunkért, ezért az országért, és a világunkért. Áldás.
( Farsang van, bár lassan egy éve a maszkot nem felül hordjuk. Róka-Niatáncom 2014. februárjában csaljon mosolyt, – ha másképp nem sikerül, – az arcotokra)