Tavaly születésnapomra kaptam letöltött kártyákat, amelyeket be szerettem volna laminálni. Találtam is egy helyet, járművel kb. húsz perc, itt Kőbányán, de én gyalog indultam neki, egy éve március 13-án, pénteken.
Gyalogosan, a picit szemerkélő esőben, élvezve, hogy megyek. Március 13-a Marci unokám születésnapja, előző nap volt egy közös délelőttünk, szép volt az idő, 2020 március 13-ára elromlott.
Akkor, amíg a lamináló fóliáért mentem, oda-vissza majd 3 órás kényelmes sétán, még nem sejtettem, hogy következő héttől már nem császkálok, nagyjából semmiért.
Idén, sikerült méltón maszkban, távolságot tartva ugyan, de együtt sétálva a Kopaszi-gátnál élvezni a közös lét örömét, és unokáim látványát, majd az örömöt, amikor Marci megkapta kedvenc könyve utolsó kötetét ajándékképen.
Hogy a tavalyi miért jutott eszembe, hiszen, olyan az egész 2020 néha, mintha kitöröltek volna az életünkből egy évet, – a sok nekem kiemelkedő eseménytől elvonatkoztatva, amelyek nekem meghatározóak, tánctábor, könyvírás, könyvmegjelenés, interjúk, vásárlók, amikor lehetett családi találkák, festőkurzusok, rendszeres táncok, utazások Vácra, Győrbe táncolni, – de amúgy elég erősen kell gondolkodnom néha, hogy az a bizonyos dolog melyik évben, 2019-ben, vagy 2020-ban történt-e.
Az volt az apropója, hogy eszembe jutott a tavalyi március 13-a, hogy amíg a laminálófólia kellékboltba gyalogoltam, Bruce Lipton előadását hallgattam.
Tegnap az idei Heal Summit első napján Dr. Joe Dispenza, és Bruce Lipton előadását hallgattam végig. Ismerve már nagyjából e két jelenlegi nagy koponya elméleteit, mégis mélyen meghatott és magával rántott az a sok gondolat, amelyben kimondva, és a sorok között olvasva ott van az, amit folyamatosan mondok, s, amit nekem is folyamatosan mondanak olyan emberek, akiknek a szavában megbízom, hogy mindent mi csinálunk. Egészséget, betegséget, rossz időt, és csodákat.
Hogy közös erővel, és közös akarattal, kivetítve a kvantummezőbe, megteremtve a kritikus teret, győzhetünk minden ellen, ami minket, és az egész emberiséget akadályoz abban, hogy az élet olyan legyen, amilyennek lennie kellene.
Számtalan súlyos beteg gyógyult meg sok kedves ember egyszerre rá gondolása által, ezek tudományosan is bizonyított tények. Dr. Joe Dispenza egyebeket is mesélt, olyan csodákat, melyekkel eddig Krisztust illette a fáma, s miközben telt az interjú, az őt kérdező hölgy arca egyre fényesebb, és gyönyörűbb lett, ahogy maga is belekerült a szívkoherencia állapotába.
Legyen hát, fogjunk össze végre, és meditáljunk, kívánjunk, teremtsük meg a normális életet, és a szeretetet magunkban és az egész világon, ha ez túl nagy falat, legalább a közvetlen környezetünkben, és Magyarországon!
Női Eszencia Lázár Ildikó