Vasárnap gyalog sétáltam a Kökiről hazáig.
A Gyömrői úti üzletsor már bezárt, csendes esti pihegés rezgése érkezett a Mac’ felől, ezért az üzletek előtti úttesten ballaghattam.
Figyelmem egyszer csak a félkörívben leszórt kövekre terelődött és azt a kérést küldtem fel az Univerzumba, hogy szeretnék egy szív alakú követ találni.
Nem azért, mert nincs még otthon másik, hanem, mert ezt vágytam, ezt kértem ajándékként a két napos tanfolyam lecsengéséhez.
Már majdnem végére értem a köves résznek, amikor, hopp megláttam egy követ.
Nagyon érdekes kő volt, tele „sérüléssel”, de mégis kicsit szív formájúnak tetszett.
Felemeltem, és legnagyobb ámulatomra, amikor megforgattam többféle szív-alak is láthatóvá vált.
Ez egy szimbólum számomra.
Ha megnézitek a fotókat, rájöttök miért.
Láthatóak rajta az évek, a másik kővel, kövekkel való ütközés, az időjárás változásai, a „ráncok”, de ha megnézed közelebbről, a szív forma három változatban is megtalálható benne, minden másik oldalon más.
Ahogy mi emberek az évek során változunk, és, ahogy a szívünk változik velünk, de mindig is befogadó szív marad, erős, kemény, tartós, aki meg akarja mutatni magát, mint ahogy az én kövem is.
Montázsképet szerkesztettem, hogy minden oldala látsszon, középen lent az az oldala, ahogy megpillantottam a többi kő között.