Tegnap délelőtt a parkban járva, fürdőzve a csodákban, amelyek körülvettek, ráfeküdve a szélre, sétálva meditálva, nem sejtettem, hogy ez még annál is jobb ötlet volt, – hogy nem rohantam vissza a lakásba online mozogni, – mint, ahogy elképzeltem.
Mert este a Szigetről, a táncról hazazavart a szél a hideg, az esőkezdemény.
Nem történt még ilyen, hogy feladtam volna a táncot, bármi lett volna az ok. Mentem táncolni dohos pincébe, kihalt iskolába, a lakhelyemhez viszonyítva a világ végére, ha hívott az esemény, a mozgás, a lehetőség, a vágy, a többi ember energiája.
Tegnap ez is megtörtént. MIvel hétvégén más feladatom lesz, mindenképpen ott szerettem volna lenni. Jól indult. Még ugyan fújt a szél, de elviselhető volt. Meg lehetett kockáztatni a mezítlábasságot, ahogy délelőtt a parkban, egész sétám során, de aztán bedurvult, és tarthatatlan lett a hideg, a szél, beborította a teret, majd elfújt minket. Talán háromnegyed időben adtam fel, és mivel a rajtam lévő ruhák is eléggé nem ehhez a “kalandhoz” kerültek rám otthon, sietősen elindultam haza.
Szandálas! lábam még elég jól bírta, de a fenti három réteg kevésnek bizonyult. A busz, mely a Nyugati felé araszolt már védett, kicsit felengedtem, viszont, berongyolva a pályaudvarra, kiderült, hogy a vonatok nem járnak! Illetve minimum 40 perces késésekkel indulnak, ha indulnak, mert felsővezeték szakadás történt, úgy a Szolnoki, mint a Váci vonalon!
Nem volt más mit tennem, irány a Blaha, onnan az Örs, onnan haza. Jó kis kirándulás volt! Egy és negyed óra alatt értem a lakásomba, a hajam, akár egy dörzselektromos kísérlet résztvevőjének, ahány szál annyi felé állt, vidám kacagásra késztetett.
Nem tudom, mit mutatott meg nekünk ez a tegnapi szél, mert valamit mutatott, az bizonyos.
Mindenesetre, nem kudarcként éltem meg, és ez nekem fontos.
Pár évvel ezelőtt még a feladás, az erőtlenség érzése jött volna, és bántottam volna magam.
Most az érzés támogatott, megmutatta, hogy tudom, meddig vannak a határaim, és amikor nem szükséges, nem létfontosságú, nem kell feszegetnem azokat. Hála és Áldás minden meglátásra, amely továbbvisz az utamon!
(Illusztráció: Pixabay. Hurrikán fentről.)