A napi olvasmányaim tegnapi zanzásított története. Akiről szól a történet, minden reggel odaállt a tükör elé, és szavakkal szerette önmagát, a látott testet, a formákat, a saját mosolyával beragyogta azt a képet, amelyet látott, és hasonlókat mondott önmagának:
– Szeretem magam. Szeretem ezt a testet, ami látható formában körülvesz.. Szeretem a fényt, mely belülről megvilágít, és ami melegít, tölt, és segít, hogy még teljesebb legyek.
Azt írja a könyv, az ön, és életszeretete oly mértékben befolyásolta az életét, hogy csak úgy “ledobta” a fölös kilóit.
Az emberek faggatták.
– Hogy csináltad?! Fantasztikusan nézel ki.
Ő csak mosolygott.
– Szeretem az életemet,.. Szeretem önmagamat….
És az emberek legyintve továbbmentek, azt hitték, nem akarja elmesélni a titkát. A csodabogyót, vagy a fittneszgurujának, személyi edzőjének a nevét.
Az életünket ajándékba kapjuk. Azt, hogy hiányként élünk, vagy, a teljességet éljük meg minden pillanatban, amikor lehet, rajtunk áll.
Állj a tükör elé, és szeresd magad!
Meglátod egy csodálatos lény néz vissza rád!