Ez az év mindenki számára vízválasztó, akármilyen élete is volt 2019. december 31-ig. Ez az év nagyobbat szól, mint a sokat beharangozott 2012, amikor is “világvége” közelgett, majd meghiúsult, hogy aztán nyolc év múlva megélhessük a 2020-at. A vírus, a karantén, és az ezzel érkezett sok-sok külső,- és belső változás az, amelyet meg kellett élnünk saját magunk segítésére, és életünk további megfelelő görgetésére.

Írtam egy könyvet. Boldogság!

Még magam se hiszem el, ma indult el a nyomdába, és hamarosan kezemben lesz, és mindazok kezében, akik kíváncsiak arra a másfél évre, ameddig önmagamért harcba lendültem, és arra, hogy hogyan éltem meg mindezt, a daganatot, a gyógyítási folyamatot, a hétköznapokat, és mi történt “azután”.

Na, az azután most zajlik. A könyvet még 2019 nyarán kezdtem írni, mikor még bennem volt a lecsengő háromrészes orvosi protokoll, a kemó, műtét, sugár hármasa, a bennem, és körülöttem történtek. Az írás, több más aktuálisan itt-ott megjelenő novellákkal, novemberig tartott, ekkor a könyv 1/3-a volt nagyjából készen, lehet, hogy kevesebb. Kiadót kerestem, és találtam egy jó helyet, a Holnap Kiadó Magazint, ahol novelláim jelentek meg. November 29-én a Tündérkezek c. könyv bemutatóján az addig kész anyagot olvasásra odaadtam a kiadó vezetőjének, Bakos Józsefnek, majd az események láncolata, az ünnepek  egyre tolták a találkozót, ezért legközelebb januárban, amikor Székesfehérvárra elvonatoztam, találkoztunk. Sokat, és nagyon jót beszélgettünk, majd az árkalkulációt is megkaptam e-mailben, amely az akkori, és jelenlegi lehetőségeimet meghaladta, holott, nem volt sok. A könyvírás megszakadt, nem volt elképzelésem, hogyan oldható meg a pénzügyi fedezet előteremtése. Az idő telt, jött a vírus, lett volna mód, továbbírni, de a kedv, és a múzsa csókja is karanténban volt, nem haladtam. Aztán elkezdtem javítgatni a kész anyagot, majd azzal is leálltam.

Aztán egy “angyal”, Molnár Marianna azt mondta, te csak írj, minden egyebet bízz rám!, és hallgattam rá, így íródott tovább a szabálytalan napló, és kerekedett a történet.

Aztán Marianna küldött nekem egy linket, egy Szabó Katalin nevű hölgyről, aki nyomdai előkészítő, és éppen szeptember első két hetére könyvkiadási akciót hirdetett.

A könyvírás “lángot kapott”, és hatalmas fáklyaként kezdte bevilágítani, a körülöttünk terjedő félelmekkel elsötétülő eget, megérkezett lángparipám vele a sok-sok betű, szó, mondat, és a mindent kitöltő hála, és öröm, hogy megy a szekér, íródik a könyv, míg aztán szeptember 9-én este nyolckor elküldtem a kéziratot.

Több napos tervezés, javítás általam, és Katalin által, végül egy csodás közös munka eredményeként kézirattá érett.

Bizonyára van benne hiba, és sok egyéb olyan, ami lehet, hogy érthetetlen első olvasásra, de az enyém, és a tied, kedves olvasóm, mert amikor írtam neked is írtam, hogy te is érezd, minden helyzetben van lent és fent, van fekete és fehér, van Jin és Jang, van fény és árnyék.

Remélem, sokatokhoz eljut a sok szó, a betű, a mondat, és boldogabbak lesztek általa, mert belecsöpögtettem a boldogság néha kicsit kesernyés, de kellemes olaját is.