Tegnap este megnéztem a Majd helyett most! c. filmet, mely Mosolyka életének fontos epizódjairól, és az egész „Mosolyka jelenségről” szól.
Elképesztő az, amikor más szájából hallom vissza azokat a mondatokat, melyekkel magam is dolgoztam a gyógyulási folyamatomban.
Természetesen, ahogy a könyvemben is írtam, senki baja és betegsége nem lehet mérlegen egy másik ember baja és betegsége fényében, mert mindenkinek a saját élete az, amelyet él, mindenki a saját újtán jár, és mindenkinek a saját történéseivel kell nap, -mint nap szembenéznie, és elfogadnia, hogy ezt most ő kapta. Egy azonban mindenképpen idetartozik, mely napok óta zakatol bennem.
Írtam már a gondolatokról, és arról, hogy milyen intenzitással jönnek, mennek, és ezzel mindenki így van. Amikor viszont egy gondolat, egy történet megfogalmazódik, és szavakban kihangosítja valaki, akkor annak az energiája másokra is hat, tehát, a felelősség már nem csak magam felé, hanem mások felé is az enyém.
Amikor valaki úgy hangosítja ki a vele történteket, hogy ezzel másoknak erőt, energiát, reményt, és lehetőséget mutat, amikor arra mutat példát, ami nem megszokott, és ezért másságával szépséget sugároz, örömet, még akkor is, ha az az út nagyon nehéz, rögös, és fájdalmakkal teli, mégis támogató, és szépséges, akkor ott megszületik valami, valami, ami az ember legnagyobb sajátja lehet, a HIT mindabban, – ahogy Pam Grout írja, lehet ugyan, hogy nem a sajátja, de mindegy, – hogy „az élet nem szívás!”, hanem egy csodálatos lehetőség MOST!
Köszönöm Mosolyka, Sanyi, és mindenki, aki hozzájárult a film elkészültéhez!