Egy ismerősöm azt írta ki az oldalára, hogy megszünteti, mert ez a Face halott, ő, pedig él.
Azt gondolom, hogyha halott is, még az életünk része, sajnos, vagy hála, sosem tudom eldönteni.
Magam egyre kevesebbet tartózkodom itt, ez jó, nekem jól esik, mert azt érzem, hogy felesleges idő, viszont, ezzel sok embernek, akivel így, itt kapcsolódom nem adok esélyt, ahogy valószínűleg ezáltal nekem se adnak esélyt mások, hogy megismerjék a gondolataimat.
Itt a tavasz!, a napéjegyenlőség beköszöntött, és tegnap ehhez kapcsolódott az időjárás is. Mégis, azt hiszem, független attól, hogy a napon táncolva egyfolytában küldtem a fényt és a szeretetet mindenkinek, ugyanolyan csodás élményt éltem át boldogságból, szabadságból, szabad tánc által, mint szombaton, amikor először egy másik tánccsoportot megkeresve a Szigeten két órát roptam fiatalok közt, bár meg kell mondjam, eléggé elfáradtam.
Hideg volt szombaton a levegő csípett, mart, és szúrt, néha felkelt a szél is, mégis, volt aki mezítláb, volt, aki mezítláb rövidujjúban, ropta, és voltunk mi, akikről szépen lassan lehámozódtak a ruhadarabok, nem rövidujjúig, de egyszál pulcsi-mellényig.
Mindenki vigyorgott, és élvezte a szabad létet, az életet, a mozgást, és a tér adta minden örömet.
Figyelem már pár hete, hogy sokan nézik mindig a szabadtéri táncot. Felveszik a telefonjukkal, aztán továbbállnak.
Pár éve valahonnan jöttem este, s a Deák Ferenc utca végén, majdnem a Deák térnél egy étterem nyitott teraszán egy gitáros és egy elektromos zongorán játszó fiatal pár spanyol típusú dallamokat játszott, és énekelt. Egy darabig néztem az asztalok túloldalán, de a lában már nem bírta sokáig. Beindult, és táncolni kezdtem, ott az utcán, egyedül, és boldoggá tett, ahogy mindig, a szabadság szele, “a kit érdekel bármi, ha tánc van” érzése.
Ez így van, és az energiáim legfőképpen csoportban, vagy emberek közt nyílnak meg, és bár táncolhatnék a lakásomban egyedül, akár meztelen is, nekem a kapcsolódásra van szükségem.
Érdekes, tánc közben azt érzem, mindent megtehetek, nem érdekel, bárki, aki ezért furákat is gondol rólam, a csoportos tánc ereje, az a
gyógyító erő, amit átélek, elképesztően inspiráló, és mélyreható.
A szombati tánc végén több, eladdig számomra ismeretlen táncos, nők és férfiak egyaránt hívtak a következő alkalomra is.
– Gyere jövő héten is, fantasztikus jó energiákat hoztál!
Nemsokára sorozatot indítok, írásban és a YouTube-n a tánc gyógyító erejéről!