A családállítás egyik fontos „törvénye” a születés szerinti helyünk megélése, elfoglalása.
Sok helyzetben az életünk során, elfelejtjük, hol a helyünk a családban, a közösségben, s a Rendben.
A mostani helyzet, ami lassan egy éve tart még inkább teret ad ezeknek a félreértelmezett sorrendeknek.
Az időseket visszanyomja a gyerek kategóriába, a fiatalokat úgy kezeli, mintha az ő dolguk lenne, hogy megoldják az idősebbek lelki problémáját.
Miről beszélek?
Nem arról, hogy bevásárolnak az idősebb rokon, ismerős, szeretett barát helyett, nem, nem arról, hog elkísérik a rendelőbe, ha kell, hanem, hogy ne hagyják, hogy mélyen, és egyre mélyebben süllyedjenek a depresszióba, és elhiggyék, hogy nincs kiút, hogy nics mit csinálni, azon kívűl, hogy meghallgatják, hány haláleset történt.
Tegnap a Gellért hegyen szürke volt az ég. Nem tudom, hány fok volt, sok réteg volt rajtam, melyet szépen egymás után vettem le, ahogy a zene üteme egyre gyorsult. Megint sokan voltunk, és megint sokan néztek.
Öröm, amikor kitágult szemű kisgyermekekkel állnak meg szülők, nagyszülők, az még nagyobb, ha rövid időre beállnak közénk.
Mert a közösség, a közös tánc, a közös kacagás, az öröm erőt ad. A tánc végén Péter arra kért mindenkit, hogy vegyük vissza a sok réteget, és minimum három embernek köszönjük meg a közös táncot, olyanoknak, akiket nem ismerünk.
Minden héten mások jönnek, míg a törzsgárda megvan.
Boldog örömmel látom minden héten, hogy változatlanul én vagyok a rangidős, de isten bizony, szívesen táncolnék korombeliekkel fent a hegyen, vagy bárhol, maszk nélkül, kitárt karokkal az ég felé nyújtóztva, néha nagyokat sikítva, megköszönve az életnek, hogy élek, hogy ott vagyok, hogy mosolyognak rám a fák, a fű, a sáros talaj, a fák integetnek, és persze, délutánra kisütött a nap, és ezerrel szórta sugarát az általunk újra felszentelt földre, ahol annyi lépést tettünk a saját boldogságunk felé, és, ahol nem kell a rendet felborítani, a fiatal, fiatal marad, az idős idős, ettől még az élet csodálatos, és ettől még minden a legnagyobb rendben van!