A harkály ütögeti a panel oldalát.
A varjak a szemetesből táplálkoznak, jó nagyra nőttek, és vannak bőven fiókák, és miközben a szemetesben kotornak, mindent szétdobálnak, ami nekik nem étel.
A galambok eleszik a kacsaeledelt a kacsák elől a tónál, ha véletlen valaki betartja, és nem kenyeret dobál nekik, hanem vesz kacsakaját…
Ahogy az életünk minden epizódja, úgy a látvány, mindig azt tükrözi, ami a nagyvilágban zajlik.
Én ebből azt szűrtem le, hogy nem vagyunk a helyünkön, se az emberek, se a madarak, és valószínűleg a virágok, a bogarak, az állatok sem, látván, amikor a lakótelepen kutyáikkal közlekedőket látok, van, akinek három is van, és elmeséli, hogy jobban tiszteli őket, mint az embereket.
A közeg, a természet fontos részünk, belemerülni az élet kis szeretetepizódjaiba, mezítláb érzékelni a friss füvet, amely idén zöld, és nem szalma, mint tavaly ilyenkor.
Tegnap a táncon egy csodálatos fa árnyékában táncoltunk, mert nagyon erősen tűzött a nap. Nekem olyan volt, mint egy mese, az egész, és a mesében, mi a tündérek, nézőink, pedig azok, akik meglesik éjjel a tündérek táncát.
Annyira csodálatosan éreztem ebben magam, hogy megkérdeztem a testem, mi az én valóságom?, és a testem azt válaszolta EZ, EZ A TE VALÓSÁGOD! HÁLA és ÁLDÁS mindezért, és az életért, amely bennem van, s amely körülöttem zajlik, ha még felemás jelekkel is néha.
Fotó a táncról hazafelé készült a Kelenhegyi úton.