Folyamatosan tanulok. Fiatalokat hallgatok a You Tuben, akik új nézőpontok szerint mesélik el, milyen egyszerű boldoggá tenni önmagunkat.
 
Csodálatos három fiatal lány. Megtanít az elfogadásra, a felsőbbrendűségi érzésem kiiktatására, az elmém folyamatos morgásának elhallgattagására, hogy ez beszédhibás, az pösze, a harmadik, meg hadar, vagy egy másik videóban más nyávog, stb.,(ahogy ezt régebben tettem, és be kell látnom, nem szép dolog, így minősíteni másokat).
 
Ők tanítanak, lehet, hogy tudják, lehet, hogy nem, de tovább tanítanak arra, (amit már oly sokszor hallottam szeretett táncvezetőmtől Bábel Anditól), hogy mindenki fénylő, csodás, és szikrázó lélek, mindeközben új viselkedést, és áradóan fénylő mosolyt programoznak belém.
 
Valahol olvastam, – sokkal később, mint, ahogy már gyakorolatban tapasztaltam, hogy az a könyv, amely tanít, megtalál, “rámkacsint”, kiválaszt a boltban, vagy otthon leesik a polcról, és kinyílik ott, ahol nekem szóló üzenet van “elrejtve”. Így jártam én a lányokkal, és a videóikkal.
 
Régebben nem értettem. Az a szó, hogy szintronicitás a Mennyei Prófécia könyvvel érkezett meg hozzám több, mint 25 éve, bár akkor még csak bizsergett bent valami, amit éreztem ugyan, használatának gyakorlati oldalát ismertem, hisz ha valami tárgyra volt szükségem, nemsokára megjelent a való világban, a közértben, az anyagboltban, találtam pénzt, amikor kellett, és találkoztam ismerőssel, amikor gondoltam rá, de a kvantumteremtést a gondolatok útján való teremtés tudományának említésére bizonyára furcsán néztek volna rám, én, pedig nem tudtam volna úgy, ahogy ők most megfogalmazni.
 
Ha visszaidézném az elmúlt évtizedeket, miriárdnyi olyan történetet tudnék felidézni, amikor ez a belső tudás, bizonyosság, még nem volt tudatos, de megvolt bennem. Persze, miért ne lett volna, hiszen így érkeztem, és így érkeztünk mindannyian ide, ezzel a feladattal, hogy kapcsolódjunk másokkal, akik szintén ráébredtek erre a belső csodálatosságra, lelkünk fényére, szívünk gyógyító képességére, gondolataink teremtő erejére, a szeretet erejében rejlő végtelenségre.
 
Az égen angyalszárnyak vannak. Műfelhők ugyan, de csodásan nyúlnak felém, borítják be a házaink felett az eget, nehogy elfelejtsem, a csoda tegnap megtörtént, a karácsony és a szeretet egyesített mindenkit.
 
Láttam unokáim, lányaim, vejeim csodálatos mosolyát, érzékeltem barátaim gondolatait, elmerültem egész napos vidám munkám eredményében a tiszta szobában sötédedés után nem sokkal felvillanó csillogó fényekben.
 
Nem tudtam, milyen lesz a fa, talán féltem a motíváció hiányától, folyamatosan hallgattam a három fiatal lányt, töltődtem, majd fehér, ezüst, és arany díszekkel feldíszítettem, talán a legszebb fát, ami ebben a lakásban valaha volt nekem.
 
Boldog vagyok, mert élek, hálát adok, mert mindent megkaptam, béke és végtelen szeretet van bennem mindenki felé, akivel valaha, bármikor bármilyen kapcsolatban találkoztam.
Áldás.