A Nézőpontváltó Egyesület pályázatára írtam egy cikket.
Kérdésük; 13+1 bakancslistám a karantén ideje alatt, vagy, hogyan éltem meg a karantént.
A napokról írtam, hisz, nincs, nem is volt 13+1 bakancslistám, mert ez az időszak nem a bakancslistáról szólt, hanem a befelé fordulásról, az önismeret mélyesztéséről, arról, hogy meglássam, nem az a fontos, ami kint van, bár a félelem még mindig uralkodik, és még mindig torkokat szorongat.
Tegnap este, amikor hazafelé jöttem a buszon, amelyre 12 hete nem volt példa, – egy csodálatos tánc után, – akkor láttam azért, hogy vannak, akik nem félnek, vagy csak egyszerűen nem törődnek semmivel, amire azt gondoltam, néha nem hátrány, mert nem tud behatolni az az energia, amellyel hónapok óta féken tartanak több milliárd ember életét.
Csodálatos tánc volt a tegnapi. Felemelő, szétterülő, szabadságot, szeretetet adó, áramló, és izzasztó.
Egy 6 éve abbahagyott táncot találtam meg újra a karantén ideje alatt, s hódoltam neki, – hetente online, tegnap este, pedig már élőben, – a NIA-t, az első irányzatot, amelyben annyi örömet leltem 8-12 évvel ezelőtt.
Hazafelé a metrón egy cilinderes, fekete kabátos, fekete horgolt kesztyűs, festett-körmű, kifestett szemű, cilinderében egy kártyát vivő, egy fa ágát botként támaszkodó, hosszú hajú fiatalember keltette fel a figyelmemet. Olyan volt, mint az ördög, és az álruhás varázsló keverékéből átlényegülő SORS figurája.
A csodálatos tánc varázsa, a bennem lévő rezgés arra késztetett, hogy odaszóljak neki, és közöljem vele, hogy elképesztően gyönyörű az egész, ahogy kinéz. A szakállas fiatal férfi, álarcát lecsúsztatva előbukkant mosollyal köszönte rajongól lelkesedésemet, majd az Astoriánál integetve elhagyta a szerelvényt.
Meséimet, álmaimat idézte.
Az ablakon keresztül láttam, szerepéből nem esik ki a peronon sem.
Látomás volt, vagy létező?
Ki tudja.
Ahogy az egész életünk, sorsunk, történéseink, ezekről se tudhatjuk, hogy melyik a kettő közül.
A pályázattal kezdtem. Nem lettem nyertes, azt írták, hogy mégis mutatkozzam be, mert amiket írtam, ahogy megéltem a három hónapot, az példaértékű.
Jól esik a dicséret, de nem ezért történt, így történt, mert így kellett lennie.
Bemutatkozásom kapcsán eszembe jutottak a Minervában megjelent írásaim. Gondoltam, megosztom a linket, ahogy a pályázat kiíróival is megosztottam.
Olvassatok, és merengjetek, hátha nektek is megjelenik a SORS, fekete cilinderes, maszkos hosszú hajú karcsú fiatalember képében!
https://minervacapitoliuma.hu/?s=r%C3%B3nai+katalin
https://minervacapitoliuma.hu/mano/ronai-katalin-zeller-a-mano/