A várban jártunk tegnap, a kissé „csoffadt” Mesterségek Ünnepén.
Az idő és a tér kedvező volt, Sok gyönyörűséget láttam, tényleg mesterségekkel volt tele az a pár sátor, amelyben az alkotók és munkáik mutatták magukat. Volt már vonulás esernyős vezetővel, nem tudom, milyen náció, idősebbek általában.
A kínálat és ezáltal az árak a minőségi munkát követve, nem tudni, mennyi bevétele lett az egyes árusoknak, lévén, hogy régebben a helypénzek milliós tételek voltak.
Emlékszem pár éve két katasztrófa vágta ketté ezeket a napokat, egyszer az óriási vihar, melyben élet is elszállt, másodszor, pedig az a szélvihar, mely szétszedte a sátrakat, szétrepítette a hírek szerint a bevételeket.
Nem lehet könnyű bizonytalanra dolgozni, alkotni, és kiállni, a tavaly elmaradt, megszokott lehetőségek után!
Valamikor, mikor a Mesterségek ünnepe formát nyert, három napig árultam fent saját készítésű rongybabákat, egyszerűeket, amelyet egy hurkapálcikára építettem fel, vagy a gyerekek, akik csatlakoztak készítettek a valaki segítségével felvitt anyagokkal, az általam felállított, nyitott helyen az otthoni kempingasztalon, meg valamilyen kiegészítő asztalon, már nem emlékszem, hisz vagy 30 éve volt. Az akkori helypénz is mutaja, milyen rég, mert napi 2500,- forint volt a hely bérlésének ára, úgy, hogy gyerekekkel is foglalkozom. A rongybabákat, pedig, ha jól rémlik 500,- forintért, majd a zárás előtt 250,- forintért árultam.
Sok erdélyi néni volt fent akkor, asztal nélkül, pórén a földre terített terítőkről árultak, és a minimális bevételemből egy gyöngyös fekete mellényt vásároltam.
A legnagyobb érdeklődés a mellettem lévő plüssárus felé irányult, így, aztán talán az a mellény, és a tanulság volt az össz, amit bevételemnek tekinthettem, a több heti munka eredményeképpen.
A kézművesség, legyen az bármilyen, az alkotás, sok időt vesz igénybe. Elképesztő, milyen tág az emberi fantázia, és milyen mérhetetlen tudás van a térben!
A szervezés, a tömeges elhelyezés viszont nem láttatja ezt, és nem is láttathatja, azt a sok verejtéket, mely egy alkotás kapcsán lecsöppen.
De az alkotás érték, boldogság, fény az sötét ellen, esély a gyógyulásban, szeretet megnyilvánulási lehetőség, ajándék az élettől, a napoktól, a léttől.
Egy éve már írtam a könyvem a gyógyulási folyamatomról. A tér változása körülöttünk, a bölcsülés, és az önszeretet újfajta alkotásokkal örvendeztet meg. Főleg a betű, a szó, és a tánc, mellyel többet fejeztem ki magam, mint előtte.
Szabó Katalin készített egy látványtervet, amely most idekívánkozik. Fogadjátok e hosszú poszt végén szeretettel, ajándékképp, ahogy én is kaptam.