Hétfő óta, vagyis hét napja nem mentem ki.
Előtte héten épp megtaláltam a sétálás új módját, a helyét is, és péntek, szombat, vasárnap majd két órát mentem a levegőn, előtte csütörtökön, pedig Marci unokám bicajozása közben merültem el a természet adta csodálatos illatok, hangok, színek keverékében.
Hétfőtől, pedig magam is beléptem az önkéntes karantént megtartók táborába. Tehát hiába hívogatott a csodálatos természet, hogy visszainduljak felfedezett helyemre, nem tettem, bent vagyok a lakásomban, mintha nem egy éve, és az újabb műtéten, nem egy hónapja lett volna, hanem most ezen a héten.
Akkor mentem ki a lakásból, amikor jött egy barátom, akit megkértem, és hozott babavattát nekem, (tudjak alkotni), amiért nem tudtam elmenni, jött a Fáma futár, és kért, hogy menjek le a nyomtatópatronokért, – a futárhölgy maszkban, kesztyűben, én ugyancsak, lift gombokat fertőtlenítve, meg a fogantyút, – jött hozzám a lányom, és a tanfolyamvezetőnk, velük is a ház előtt találkoztam, maszkban, kesztyűben, újra fertőtlenítettem a liftet, bár beszállt mellém, – egy méteres a lift, – egy korombeli férfi, aki nem bírta kivárni azt a három percet, hogy felmenjen a 9-re a lift, és leérjen a magasföldszintre, – természetesen rajta semmilyen védőcucc sem volt, – és kétszer átvettem a kedves szomszéd fiú által vásárolt élelmiszereket, és a megrendelt könyvemet, amit a legnagyobb természetességgel vállalva hozott el nekem. Nagy hála érte!
Megjegyzem, hogy tényleg meg kell tanulni kérni, mert mindenki készséges, és szeretetteljesen segíteni vágyik, és nem csak vágyik, segít is. Ez most a külső – belső gyógyulásunk alapja, alfája és omegája. Hiszen, várhatólag jó pár hónap van még előttünk, és ez a hét „csak” az első volt…
Azt hiszem, viszont, hogy a bőség zavara kezd kialakulni bennem, mivel foglalkozzam, tornázzak, táncoljak, meditáljak, írjak, olvassak, könyvet, tartalmat a netről, hangoskönyv, színház, beszélgetős műsorok. Ez az én időm! Világéletemben beszélgetős műsorpárti voltam, imádtam, amíg voltak rádiójátékok, és amíg a rádiókban olyan míves műsorok hallatszottak, hogy a lakás minden pontján szólt egy-egy rádió, le ne maradjak egy szóról sem.
A kütyük megjelenésével, már vihetem magammal a hangot, a zenét, bárhova megyek a lakásban, így eldönthetem, hogy mivel töltöm az időmet, amelyre rájöttem, végtelen, annyi az időm, mint a pelyva, akár annyi pelyva, amennyi a párnáimban van, akár, végtelen számú pelyva. Mind az enyém, csak „válogatni kell”, ahogy a pelyvát is, mielőtt beraktuk a párnahuzatba, – ezt tanultam két éve, pelyvapárnacsodákat készítő Tofitól, amikor együtt készítettünk csakrapárnákat.
Kisebbik lányom napirendet készített szeretteinek, azt hiszem, most nekem is valami hasonlót kell tennem, hogy kilábaljak, a minden van, és semmi sincs, idekapok, odakapok időszakból.
Egy biztos, hogy megint az ételvariánsok kísérletezésének ideje jött el.Tavaly, meg előző évben, amikor még „csak” a fogyás miatt találtam ki néhány egyedi étket, saját készítésű zöldségfasírtokat, és egyéb érdekes, számomra finom étket, most a készletek legjobb, legegészségesebb felhasználása a tét.
Egy recept alapján végre igazi rizstejet készítettem, amely sűrű, és különleges, lencsefőzelék, és zöldséges lencsefasírt volt a másik finomság, amelyek a húsmentes, – mivel azt nem vettem, de nem is hiányzik, – étkezésem alapját képezték tegnap, és fogják ma is.
Húsvét közeledtével, most egy olyan húsvét várható, amilyen talán sosem volt. Jön, illetve tart is a böjti időszak. Azt gondolom, úgy érzem, hogy a böjtöt ÚGY tartsuk meg étkezési szinten, hogy kevesebbet, és lehetőleg olyat fogyasszunk, amely számunkra örömet élvezetet nyújt, úgy, hogy egészséghez kapcsolódik, tartsunk böjtöt az életünk egyéb szakaszain, amiben lehet, csökkentsük, vagy szüntessük meg a ránk károsan ható energiákat, szeressük egymást, és figyeljünk egymásra, és, akinek szükséges, tanuljon meg, ha nem is tudott idáig, KÉRNI.
KÉRHETÜNK MAGUNKTÓL, MAGUNKNAK, KÉRHETÜNK ISTENTŐL, ÉS A BENNÜNK LAKOZÓ FÉNYTŐL, LÉNYEG, HOGY A KÉRÉS NEM SZÉGYEN. KÉRJÜK MEG EGYMÁST, HOGY VIGYÁZZON AZ ENERGIÁJÁRA, A KÖZÖS ENERGIÁRA,AMIBŐL LETTÜNK, MERT AZOK VAGYUNK MINDANNYIAN!
A mellékelt fotó saját alkotásom. Szabadtéri alkotás raklap ól, a Remo Hobbi 5.éves ünnepségen keretében.