Elkezdtem a történetmesélést a figuráimról, bár, azt hiszem azokról is egész könyvet írhatnék.
Mindenről írhatnék könyvet, novellát, mesét, naponta ugrik be, és megy el a téma, az ötlet, és talál meg másik, amely megvalósul.
Ezek a történetek 2006. után jöttek sorban, együtt a figurákkal, a kiállításokkal, és a késztetéssel, hogy valami olyant mutassak meg a világnak, amit kaptam, amit az Univerzum tálcán felkínált nekem, azért, hogy kifejezzem a belsőmben lévő alkotót.
Hozzá kell tennem, hogy rajzban a pont, pont vesszőcske volt a szint, de formázásban valami ősi tudás jött elő, amikor ráébredtem, hogy meg tudok alkotni egy embert, figuraként.
Én a fotón lévőt láttam benne, sokan, kiállításaimon, pedig, minden figurában megláttak engem is.
Fantasztikus ez a világ!, az alkotás világa. Mindig csiklandoz, és mindig elvarázsol, ahogy a kezdeti ötlet kibomlik, és megvalósul.
Emlékszem, anyósom tanított szabásmintából varrni. Pramo, és később ajándékba kapott Burda volt az alap, a Pramo m88-as mérete egy, az egyben az én méretem volt, amúgy is konfekció formám volt. Anyu Ruházati Bolt vállalat elsőrangú eladója volt, amit kiválasztott nekem, lehet, hogy nem mindig tetszett, de méretben, mindig megtelelő volt.
Szóval, bár már 21 éves koromban egy barátnőm megpróbált megtanítani szabásmintát olvasni, és el is készült életem első és utolsó, világoskék hátul cipzáros nadrágja, amellyel sokáig feszítettem friss főiskolásként Debrecenben, de az igazi tudományt anyósom tette belém. Mert attól kezdve, hogy megtanultam szabásmintából varrni, mindent varrtam a gyerekeimnek, csak cipót nem készítettem nekik középiskolás korukig. Ugyanakkor kisebb korukban, ugyanazt a mintát megtanultam lekicsinyíteni, és ugyanolyan ruhát készíteni mindkettőjüknek, karácsonyra, vagy bármilyen alkalomra.
Ebből jött aztán az a tudomány, hogy képes lettem a kisméretű figuráimnak olyan autentikus ruhát készíteni, amelyekhez az alapot vagy a neten, vagy saját belső látásommal megterveztem, és aztán jött a másik olyan segítség, amelyre mindig rácsodálkozom, ha bársony kellett, a második boltban ott volt az a bársony, amire szükségem volt, ha más anyag, akkor egy volt tanítványom adott nekem egy zsák anyagot, amelyből egy egész életkép – Ransano bíboros látogatása Mátyás udvarában, a 2008-as reneszánsz év kódexképe,– összes ruháját meg tudtam varrni.
Erről az életképről még mesélek. Meg a többi Mátyás király életét ábrázolóról is.