Bármilyen furcsa helyzetek is adódnak az életünkben, tudnunk kell, szükséges, hogy mindig figyel az Univerzum, a Szellem, Isten, a Tér, az Űr, az entitások, az Őrangyalok, kinek mi, ki miben hisz, vagy nem hisz.
Ott vannak, figyelnek, óvnak, terelnek, bár tudatos nőként, vagy férfiként, mindig azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a legokosabb, legmenőbb, legnagyszerűbb lények, mindig az a jó, amit kitalálunk, véghezvisszük, bármi áron is…, vagy nem?!
Nos, ha visszatekintek az elmúlt évre, rengeteg történetem van, sőt, akárhány évre visszanézve, innen, ahol most vagyok, még több olyan történet lenne, – lehet, hogy elő is fog kerülni a napokban, születésnapom közeledtével jó pár, – amely mindezeket erősíti, megmutatja, láthatóvá teszi.
De, most egy tegnapi történet kívánkozik ide:
A tánc után a Füge kávézóban múlattam az időt a többiekkel, majd búcsút véve tőlük, barátnői látogatás, és az, hogy addigra járt át az a hideg, amelyet mozgás közben nem éreztem, indultam, szokásos mantra mondogatás közben a Döbrentei tér irányába gyalog.
Kb. az út felénél járhattam, már nem fáztam, de hirtelen, mintha egy kő került volna a jobb lábamon lévő magasszárú téli bakancsomba, ami szúrt, ahogy léptem.
Megálltam, belenyúltam, semmi.
Továbbindultam, újra.
Még mélyebbre hajoltam, hogy hátha látom, de a figyelmemet ekkor a bal lábamon lévő lábbeli talpának vastagon kutyaürülékkel borított látványa borzasztotta el…
Nem részletezem, miket mondtam azokra a tulajokra, akik azt gondolják a fűben nem számít a kutyaszar, és próbáltam megtisztítani a talpat, hiszen, a BKV-ra nem szerettem volna felszállni úgy, hogy a fűtött buszon elinduljon a szag…
Hát többmenetes volt a dolog. Végül, leültem egy Hegyalja úti padra, és botokkal kotortam, kotortam, mígnem elfogadható állapotú nem lett a cipőtalpam.
Itthon aztán fertőtlenítés, és az akció befejezése történt, a magamnak karácsonyi ajándékként az iskolában kapott TÉR JUTALOM ÖSSZEGÉBŐL VÁSÁROLT cipőm, immár teljes fényében ragyog…
Mi az Univerzum segítése, és a kutyaürüléktől megszabadított cipőm összefüggése?
Ha eddig nem lett volna tiszta.
Ha a jobb lábamat nem kezdi el „szúrni a nemlétező kő”, amelyet biztos vagyok benne, hogy Ő kezdeményezett, talpmagasságig szaros cipőben masírozok be mindenhová.
Mi a tanulság mindebből az életemre, az életünkre 2025-ben?
Lehet, hogy szarba lépsz, lehet, hogy mások szarába, de mindig szólnak, hogy rossz az irány, csak észre kell venni…
Mindig van választásunk. Mindig ott van egy pad, ahol le lehet ülni, és megszabadulni a szennyeződésektől!