Hát megérkezett a 2024-es év utolsó napja.
Emlékszem, amikor a 2000-et vártuk, tele vággyal, változtatási igénnyel, épp, 2 éve papír szerint is egyedüli családfenntartóként, 48 évesen, lehetett volna életközépi válságom is, de nem volt, emlékeim szerint, szerelmes voltam, tele ötlettel, tervvel, világmegváltó gondolataim újra éledtek, ahogy sokszor az életem során, akár, ha a kamaszkoromat, a friss házas időmet, a felnőtt fejjel elvégzett kiegészítő főiskolai szakokat, a további tanulási vágyat, a hivatásomat, a könyvkereskedésemet, a családi feladataimat, és sorolhatnám, tekintve.
Emlékszem új munkahelyem kolléganőivel szilvesztereztem, egy viszonylag jó helyen, közben, kaptam egy üzenetet, mely, akkor nagyon mély volt: „2000 évig szeretlek, ha te is kibírod”…
Persze, nem bírtuk ki, de valami az utána következő 5 évben sokat alakított rajtam, fejlődtem, igényeltem a fejlődést, minden szinten, és sok témában, persze, nem jutottam dűlőre se ővele, sem önmagammal.
Amúgy lehetőség szerint, nem megyek, mentem szilveszteri buliba. Nem szeretem látni, ahogy rongybabára isszák magukat a jelenlevők, nem tudok, sosem tudtam csak azért is éjjel fennmaradni, és sorolhatnám.
De vannak jó történeteim. Még fiatal felnőtt voltam, amikor szilveszter éjjel hatalmas pelyhekben hullott a hó, és a Blahán, át lehetett menni, bárhol, a felszínen, akkor ez nagy élménynek számított, hogy nem fütyül ránk a rendőr, és nem kell fizetni, talán 2 Ft-ot, vagy 20-at, erre nem emlékszem.
A szilveszter a kötelékek ledobásáról szól sokaknak, legalább erre az egy napra, én, pedig, aki nehezen viselem, ha megmondják, mit tegyek, tipikus vízöntőként, én, azt se pártolom, hogy azt is beszabályozzák, hogyan ünnepeljem az év utolsó napját. Mert se petárdázni, se berúgni nem tisztem. Elgondolkodni viszont elgondolkodom, mi az az élet, amely érkezni fog, amelyet megérdemlek, s, amely oly rég trappol az ajtóm előtt bebocsátásra várva.
Legyen hát mindenkinek nyitva az ajtaja, az új, a szép, a szeretetteljes, az érintős, mosolygós, táncos, önmagunkként, ÖNMAGUNKÉRT létezős évre, amely pontosan olyan lesz, amilyent MI, A KÖZÖSSÉG MEGTEREMTÜNK ÖNMAGUNK, SZERETTEINK, AZ ORSZÁG, A VILÁG, A BARÁTAINK, ISMERŐSEINK SZÁMÁRA.
LEGYEN HÁT AZ ÚJÉV OLYAN, AMELYRE NAGYON RÉG VÁRUNK, TEGYÜNK MEG ÉRTE MINDENT, HOGY OLYAN IS LEGYEN, MERT MI VAGYUNK ÉLETÜNK MEGTEREMTŐJE, ELŐADÓJA, MEGÉLŐJE…
BÚÉK 2025!!!!!!