Lányunokáim kamasz, abbahagyhatatlan kacagásától, hangjától volt hangos a szombat este és a vasárnap, mellettük harmadik unokám Dömdödömhöz közelítő kedves fiúhangja csak a csendekbe kúszott be. Aztán elmentek, azóta újra csend van a lakásban, nem rémültem fel álmomból a kacagás hangjaira éjfél előtt, és a rossz álom hatására ajtóm előtt engem hívó fiúcska hangra.
Egyedül élek jó rég. Minden változás, mely ebbe a megszokottba belép, majd kilép elgondolkodtat. Régóta vágyom társra, de vajon, hogyan illene, illeszkedne ebbe a magam szabadságába, kérdeztem már sokszor a teret. Aztán megegyeztünk, már a tér, a lélek, a szív, az Univerzum, az energia, hogy, ahogy bebizonyosodott, hogy arra van időnk, amire szánunk, ha érkezne egy EMBER, egy FÉRFI az életembe, aki ismeri, tiszteli, felfogja, befogadja a másságomat, a szabadságomat, az értékeimet, aki nem cselédet keres, és nem nyom le, hanem együtt emelkedik velem, értem, velünk, annak az embernek mindig van, lenne helyem, akár az életemben, akár a szekrényeimben.
Persze, morgok, amikor felborul a megszokottság amúgy már elfáradt része, persze, jó belesüppedni a semmibe, siránkozni, de, ha nincs, ha nem választom a rezgést, a nyüzsgést, ami, fárasztó, de az agyamat mozgatja, cselekvésre késztet, na akkor érkezik az öregedés, a fáradtság, a semmi, a leépülés.
Tegnap a metrón utaztam, olvastam. Több száz oldalas könyvet hurcibálok, harmadik kötet, néha unom, néha falom, olyan a könyv, mint az életem. De többen mosolyogva néztek, főleg egy Wizz-eres göndör hajú, kedves szemű fiatal férfire emlékszem, aki többször rám mosolygott, és köszönt, pedig, bizonyos, hogy nem ismertem, nem tanítottam. Bókolt”” nekem, elismert, mert olyan energiát sugároztam, és még a hajamat nem is látta.
Ebben bízom, erre várok 2025-ben, hogy meglássák, hogy elfogadják, hogy ne a hablatyolás legyen az, ami tömegeket vonz, hanem, a bölcsesség, a tudás, a megalapozottság hozzon embereket körém, nőket, férfiakat egyaránt.
Szeretném hallani kamaszunokáim kacagását, és mások örömét is, amiért együtt vagyunk ebben az életben, itt és most.
Ebben a szellemben kívánok mindenkinek csodákban bővelkedő áldott ünnepeket! Becsüljük meg a tartalommal megtöltött szavakat, a szeretettel feltöltött mosolyokat, engedjük el az üres, semmitmondó igéket, a sznobizmust, és a fénytelenséget.
LEGYEN A KARÁCSONY MOST OLYAN, AMILYEN MÉG SOSEM VOLT, TÉNYLEG ÖRÖMTELI, MELEG, ÉRINTÉSEKKEL, ÖLELÉSEKKEL, KACAGÁSSAL TELI!