Mondhatni évek óta szerettem volna ilyen világító házikókat.
Persze, tudok csinálni, gondoltam számtalanszor, amikor az árára pillantottam, aztán mindig elmaradt, hiszen alapból nem kellett, bőven letelt a karácsony e nélkül is.
De, ahogy a teremtés működik, imigyen karácsony előtt…
Mindenekelőtt elmesélek egy másik történetet, hogy értsd, miért látom az összefüggéseket.
Nagyobbik lányom, Orsiék ablakát évek óta egy világító szarvas díszíti minden évben advent első napjától kezdve. Nagyon tetszett ez a kedves ugró szarvas, amely egy tapadókorongra van felakasztva, ugyanakkor kitaláltam, hogy én angyalt szeretnék az ablakomba. Ennek már vagy hat, de az is lehet, hogy hét éve. Akkor még a kisebbik lányom, Zsuzsi és családja a József Attila lakótelepen laktak, unokázásból hazafelé tartva, a régi Pöttyös utcai megállóban volt egy bazár, bent az állomáson. Szóval, ahogy megyek hazafelé, szokás szerint észrevéve mindent, ennek a kis boltocskának az ajtaja mellett, egy ugyanolyan angyal hevert a földön, mint amilyenre vágytam, lévén, hogy egyik helyen el volt törve, és nem volt benne izzósor. Felemeltem, hazahoztam, megjavítottam, izzósort tettem bele, most is világít az ablakban, ahogy azóta minden évben.
Szóval, „hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem”, hazafelé ebben a csodás időben a suliból sétáltam, vásároltam. A Kökitől gyalog indultam el, mert gyógyszertárban megrendelt vastablettámat is el szerettem volna hozni. a gyömrői úti Auchan patikájából.
Így tehát arrafelé vettem az utam, és, mivel ezen a részen bolt, boltot követ, beléptem a KIK boltjába, hátha látok valamilyen olyant, amit szívesen hazavinnék, a leértékelt részen, ahol kincseket szoktam találni.
Meg is láttam a házacskáimat. 2600,- helyett 1000,-ért, ráírva, hogy rossz, nem világít.
Keringtem körülötte, de mivel a DM-et is útba ejtettem előtte, azt gondoltam, most már nem akarnék még 1000,- forintot kiadni. A pénztárnál az elemek fizetése közben, jött egy gondolat, hogy elvihetem-e a nem működő házacskákat olcsóbban. Elvihettem! Megkaptam 600,- forintért!
Hurrá! Otthon azonnal beletettem az új elemeket. és tényleg nem világított. Kiemeltem az elemtartót, és kiderült az egyik forrasztás engedett el.
Nos, négy pákám egyikét beizzítottam, megforrasztottam, és Tadam! világít!!!
Ezt szeretném megtanítani évek óta a tanítványaimnak, a gyerekeimnek, unokáimnak, és mindenkinek.
Láss, ne csak nézz, legyen ott a szemed mindenen, és, ha kívánsz az Univerzumtól, te is tegyél hozzá, hogy megtörténhessen, az, amit kívántál, amire vágytál…
Amúgy, anno, egész XII. kerület összes technikatanára közül én forrasztottam a legszebben!
Nem szerettem az elméletet a Bolyai János elektrotechnikai suliban, csak a gyakorlatot, így tettem szert annyi-annyi gyakorlati tudásra. 