Tegnap reggel beköszöntött az év első újholdja, egy napon, a hónap kezdetével. Ráadásul 9-es nap volt, amely mindig a legerősebb. Nekem egyik számom a 9-es, mivel a születési dátumomban három kilencesre redukálható szám van, mert a 3, 6, 9-es számok végigkísérték a gyógyulási folyamatomat, és, mert a 9-es után jön az 1-es, ami ma van, s ez az újrakezdés, a lehetőségek száma, a minden száma, ami előre mozdít.
Szabó Katalinnal, könyvem nyomdai előkészítőjével, lelkem mentorával, táncos vágyaink találkozásának őrzőjével beszélgettem ma reggel. Rég készültünk erre a csevelyre, tavaly az idő száguldása, és feladataink nem segítettek, hogy folyamatos szeretetben úszó lényével összekapcsolódhassak, de bizonyára erre ma volt a legjobb idő, és ugyan nem tudatosan, de természetesen 9 órára beszéltük meg a csevelyt.
Katalin 2020. augusztusa óta buzdít, segít, támogat, nemcsak a könyvem kiadásával kapcsolatosan, hanem az élet minden apró cseplő témájában, a megjelenés, a megmutattatás, és a lehetőségek tárházában igazít el engem, – ahogy másokat is, – ötletei által, biztosabb, és bizonyosabb leszek abban, ami bennem van, és amit másoknak nyújtani tudok.
Csodálatos, amikor látom, érzem, hogy mindaz, amit kibocsájtok, az úgy érkezik meg az emberekhez, az engem követőkhöz, olvasóimhoz, gyerekeimhez, unokáimhoz, és bárkihez, akivel kapcsolódom, – és lehet, hogy akkor épp először – táncban, vagy bármilyen alkalommal, ahogy azt én elképzeltem, ahogy szeretném, amilyen szeretetet, munkát, érzést teszek bele. Ezt kapom Katitól, aki ugyanezzel az elánnal segít, támogat, ötletel, és hangosan kacagunk azon, hogy mennyire együtt tudunk lépkedni az online térben végtelen szeretetben.
Beszélgetésünk során szóbakerült, a Rónai Katalin brand, ami nem más, mint ÉN, A Rónai Katalin, így, ahogy van, alkotásaival, írásaival, táncaival, spirituális segítő munkájával, ötleteivel, szárnyalásával, áramlásával, öleléseivel, mosolyával, tanítói lényével, minden generációhoz megfelelő kapcsolódásával, mert belőlem semmi sem vehető ki, nem lehetek csak író, nem lehetek csak alkotó, nem lehetek csak háziasszony, nemcsak nő vagyok, hanem a NŐ, aki ugyanúgy fúr-farag, mint lesz szerelmes, valakibe, az életbe, a lehetőségbe, a lét minden mozzanatába.
Ezt szeretném megmutatni. Nemcsak azoknak, akik eddig követtek, de szeretném megmutatni mindenkinek, 20 évesnek, és 70 évesnek egyaránt, minden korosztálynak, hogy nem számít a kor, mert a kor az csak egy szám. Annyi éves vagyok, amennyinek érzem, de az sem számít! Mert az számít, ami a szívemben van! Az én szívemben, pedig végtelen szeretet-energia van, és az átadásra vár.
Ha úgy, hogy belemosolygok egy kamerába, hát úgy. Ha úgy, hogy elkészítek egy videót, akkor úgy. Ha úgy, hogy táncolsz velem, elkísérsz kirándulni, sétálni a Duna-parton, vagy elutazol velem, akkor úgy, és ezt lefotózod, mindkettőnk örömére, akkor úgy.
Legyen ez egy bakancslista nekem és neked, nekem és nektek.!
Keresem azt az embert, (embereket), aki elkísér útjaimon, és közben fotóz engem, elkészíti az élet szeretetének fotósorozatát, neki is, nekem is portfólióként, visszatükrözve mindazt, amit látni lehet, velem és általam.
Ha erre vállalkozol, hogy velem jössz ezeken a csodás utakon, ha feljössz velem a hegyre táncolni a széllel, elgondolkodni a Duna-parton, vagy felülni egy hintára, – amit egyébként nem szeretek, – akkor jelezd, akár Messengeren, akár a ronikati@gmail.com-on.
Várlak!
(A fotó szombaton készült színház előtt a vejem által.)