Tegnap rájöttem, számomra a spontaneitásban van a legtöbb kakaó, hiszen, a spontaneitás a jelenben tart, energiát, boldog örömet, felszabadultságot, sikerélményt, kiteljesedést, erőt adhat.
Te hogy vagy ezzel?
Tegnap elindultam a Szilágyi Erzsébet fasorba, már rég terveztem, de az a napsütés, ami volt nem hagyott kibúvót. Kérded, hol van itt, akkor a spontaneitás? Elmondom. Egy pályázati pénz minimális összegmaradékát videólámpára költhettem. Keresve a boltot, ez a bolt többször felugrott, de sehogy se tudtam elindulni, tegnapig. Aztán tegnap. Igen! Gyalogoltam a boltig, ott boldog örömben elvásároltam a pénzt, nem zavartatva magam a körülöttem lévő férfiak nagyobb tudásától, hanem kérdeztem, és választ, segítséget, támogatást, és jó élményt kaptam, majd ebben az energiában elindultam a Gábor Áron utca felé, ahol idős, rég látott, kedves ismerősöm lakik, gondoltam, meglepem…
Erzsébet évekig segített nekem a könyvesboltomban, majd megsérült a térde, később, pedig, már jóval 80 felett, vagy négy éve, combnyaktörés is elkaszálta, a szellemileg teljesen ép, mindig pozitív hölgyet, aki bár látja, és beismeri, hogy már nem tud autót vezetni, és kiállításokra járni, de pár órás ott lépem alatt is meggyőzött arról, hogy a kor semmi, akkor, ha úgy élünk, ahogy a lelkünk diktálja. Ja, és épp németül tanul! Amúgy vagy harminc évig volt vezető könyvelője egy nagy budapesti gyárnak, egészen addig, amíg az illatos, mindenki számára élevezettel megközelített (csoki)gyár be nem zárt.
Hát ennyit a spontaneitásról. Boldoggá tettem, hogy meglátogattam, boldoggá tettem magam, mert meglátogattam, sokat sétáltam, vásároltam, mosollyal az arcomon értem haza, nem számított az idő, az, hogy éhes lettem közben, csak voltam. De jó is volt!
Ja és hazafelé egy megállóra elnyomott az álom a vonaton, de a fentiek felébresztettek! Hála nem Szegeden, hanem a Kökin, még időben, hogy le tudjak szállni! Áldás és Hála! 😀