Legkisebb unokám, ha lát nálam valami érdekeset, – s azt bizony gyakran lát! 
,– megkérdi, kitől kaptam.
,– megkérdi, kitől kaptam.Én, pedig válaszolok neki, hogy önmagamtól…. én szoktam megajándékozni magamat.
Ez persze úgy hangzik, mintha az ajándékozásban magam felé csak én vennék részt, ami persze nem igaz, hiszen számtalan ajándékot kapok nap,- mint nap a tértől, az Univerzumtól, az emberektől, a táncosoktól, a gyeekeimtől, a barátaimtól, az ismerősöktől, az engem olvasóktól, az utcán rám mosolygóktól és sorolhatnám.
De ma reggel arra is rájöttem, hogy vannak olyan tárgyaim, melyeket még tanár koromban kaptam év végén a diákjaimtól, s azok kézbevételekor minden alkalommal eszembe jut, kitől kaptam.
Érdekes, van két kis üvegtál, amelyet egyik Szabó Csabától kaptam, azért egyik, mert volt pár Sz. Cs. tanítványom, de néha, vagy húsz év távlatából, néha még az arca is előbukkan a homályból, amikor a kezembe veszem az ominózus két kis tálat. Volt egy időben egy kaspó, ő már az örökkévalóság része, amelyet egy Rónai Marci nevű tanítványomtól kaptam, de van szalvétatartó, összecsukható toll, fém könyvjelző, bőr tolltartó, és bőr könyvborító, amelyeket még év végén kaptam, ezeket pl. nem tudom tételesen, csak egy-egy ofő képe villan fel, aki konkrétan intézte, hogy márkás ajándékot kapjunk.
Ajándékot kapni mindig jó. Lehet, hogy ez az egyik szeretetnyelvem, mert adni is nagyon szeretek, hiszek abban, hogy az Univerzumtól megérkezik a válasz, persze, nem azért adom, hanem azért, mert szeretem látni a megajándékozott arcát, az örömet, a csodálkozást, azt a vibrálást, amelyet ilyenkor kibocsát, ami nem más, mint a HÁLA, amely, mint tudjuk a legerősebb segítő energia.
Gyere hát el hozzám 23-án szombaton, készíts képeslapot, ajándékot, magadnak, vagy másnak, ajándékozd meg magad egy élménnyel, a közös alkotás örömével, és az együttlét szeretetteljes lehetőségeivel. Várom jelentkezésed, a többit privátban.