Tegnap hazafelé jövet a Szigeten, kis post-it cédulkák mellett haladtam el, míg az egyiknél megálltam.
A cédulán ez állt: SZERESD MAGAD!
Talán délelőtt, vagy előző nap volt, hogy instrukciót kértem fentről, hát megkaptam.
Már a kiérkezés, az őrült meleg ellenére, a tánchelyen, egy árnyékosabb részen érintve a kissé kiszáradt, szúrós talajt mezítelen talpammal, egyfajta végtelen örömet, és megérkezés érzését okozta.
Fújt a lágy szél, szólt a latin, contry, és a nekem keltának tűnő zene, minden résztvevő boldog mosollyal az arcán ropta, s érdekes módon a közben elfogyasztott majd 1 liter víz sem sürgetett a mellékhelyiség irányába.
Az érzés megmaradt. A buszról leszállva, megcsapott a fantasztikus hársfák illata, leültem hát a padra, gondolom a nép meccset nézett, bár volt egy hangos társaság, de én csak illatokat szagoltam, merültem bele a langy melegbe, a belső csendbe.
Reggel így ébredtem.
Korán elindultam beszerző kőrútra, és, ahogy tavaly minden reggel, zenével a fülemben, most éppen latinra roptam a járdán, indaként hullámzó karokkal, és ritmusos léptekkel, mígnem a szemből érkező 85E sofőrüléséből ugyanazokat a mozdulatokat tükrözte nekem vissza a vezető, akinek boldog vigyorral integettem, míg elhaladt mellettem, és a szám még szélesebb mosolyra nyílt.
Tegnap a piacon, miután fizettem, az eladó, grátisz a kezembe nyomott egy barackot.
Ma a kínai boltban, a főnök előbb az órámért cserébe adta volna oda a pisztáciát, és az áfonyát, később, miután kis diskurzusban kifaggatott, hogy a páromtól kaptam-e a szép órámat, „meghívott kávéra”, vagyis, mosolyogva a kezembe nyomott egy százast.
Hát ilyen, amikor szeretem magam!
Szeresd magad te is, kánikula ide, problémák oda. Ha mégsem sikerülne megtalálni ez miért nem sikerül, keress bátran a Lenormand kártya ebben is segítséget nyújthat, hogy megmutassa az elakadás helyét, és feloldjuk azt.