A változást sokszor egy drasztikus pofonhoz hasonlítható krízishelyzet váltja ki. Ilyenkor szembesülünk azzal, ha nem változunk, nem változtatunk önmagunkon, a körülményeinken, akkor akár bele is halhatunk, leterít egy súlyos betegség. A betegség mindig tükör. A test követi a lélek sérüléseit és így mutatja meg, hogy állj!
A további életkilátásaink attól függenek, hogyan folytatjuk ezután.
Gyógyulásának történetéről, a változás folyamatáról kérdeztem Rónai Katalint, babakészítő mestert, ezermestert, írót, aki többek között az egész életét végigkísérő kreativitásának köszönheti a gyógyulását.
KM: Kati, kérlek mutatkozz be!
RK: Kreatív ember vagyok, aki egész életében a jég hátán is megélt, hiszen ha nehezen is, de mindig megtaláltam a jót és a szépet, ami mindig adódott és tovább tudtam lépni a nehézségeimen. Életem egyharmadában ezeket a szépségeket tanítás közben találtam meg. Akkor, mint általános iskolai technikatanár a gyerekekkel való alkotás közbeni kikapcsolódás adott erőt az élet nehézségeivel szemben.
KM: Most, hogy már tíz éve nyugdíjas vagy, miként alakult a kreatív utad?
RK: Még nyugdíjas éveim előtt elkezdtem babákat, élethű bábokat készíteni.
Később, véletlenül megláttam egy felhívást, amely babakészítő versenyre hívott, a téma Mozart élete volt. Egy napon születtem a zeneszerzővel és elhatároztam, hogy benevezek. Rögtön második díjat nyertem a Mozartról és az önmagamról készült életképpel. Több híresség figuráját is elkészítettem, majd interjúkat készítettem Horgas Eszterrel, Hobóval, Papadimitriu Athinával, Domján Lászlóval.
Selyemfestéssel is foglalkoztam, könyvet írtam a technikáról, amely a Cser Kiadónál jelent meg 2004-ben Selyemképek címmel.
Mostanában novellákat, a regényemet is írom a betegségem történetéről.
KM: Hogyan fogadjuk és hogyan bánunk azzal a váratlan jelenséggel, amikor minden felborul az életünkben? Hogyan segít a kreativitás ebben? A beszélgetésünk aktualitását az is adja, hogy másfél évvel ezelőtt daganatos beteg lettél.
RK: Igen lett egy daganat a mellemben. 2018. Július 9-én este vettem észre a daganatot, egy tábort követően, amelyre nem kellett volna elmennem. Most már tudom, hogy figyelnem kell a testem jelzéseire. amit akkor nem tettem meg. A tábor előtti napon beállt a hátam, mégis elmentem, pedig a testem tiltakozott, hogy ott legyek.
Tudom ez jel volt, az értelmezésem szerint olyan, amelyre figyelnem kell. Hétfőn is nagyon rosszul voltam, mégis elmentem a kedvenc táncórámra.
Amikor a daganatot észrevettem, természetesen elkapott a félelem és a pánik. Éjszakákon keresztül nem aludtam. Októberi időpontot kaptam a mammográfiára, ezért elkezdtem az önkezelést és az önszeretet gyakorlását. Sokféle immunerősítőt szedtem, jártam spirituális kezelésre és sokat táncoltam a gyógyulásért.
A daganat kialakulása egy folyamat. A lélek gyűjtögeti a lélek által megélt, vagy vélt sérüléseket és ráksejtekbe csomósíthatja őket. Utólag már rájöttem, hogy a sértettség, az elnyomott érzelmek, betegséget okozhatnak, bár nem mindig daganatot.
KM: Min múlik, hogy meggyógyulunk?
RK: Azt gondolom, minél inkább úgy érzi az ember, hogy aktívan tud tenni önmagáért, a gyógyulásáért, annál inkább meggyógyul. Amiben változtam, az, hogy nemcsak tudatosítottam mi a daganat kialakulásának oka, változtatni is tudtam a viselkedésemen, a beidegződéseimen, a szokásaimon, a kapcsolódásaimon, a jelenben való létezésemhez való viszonyon. Ez aztán magával hozta, hogy meggyógyultam és a daganat nem fog visszatérni.
Ma már ki tudok állni magamért, tudom a határaimat tartani, amit korábban nem tudtam. Nálad mondtam ki, először, amikor együtt játszottunk, hogy kaptam egy AJÁNDÉKOT, egy daganatot a mellembe. Ez a felismerés egy sugallat volt és megértettem, hogy mit üzen a lélek.
KM: Mi változott benned, miközben folyt a gyógyítás folyamata?
RK: Azt vettem észre, hogy miközben gyógyultam, ha daganatos betegek közé mentem és jó kedvem volt, kacagtam, amikor mások rosszkedvűek voltak. Arra jöttem rá, hogy tudok másoknak segíteni a tanácsaimmal, a jó kedvemmel példát mutatni másoknak, reményt adni a többieknek a gyógyulásra.
Alkottam, meditáltam, beszélgettem önmagammal, naplót írtam, megtaláltam azokat az embereket akik tudtak nekem lelkileg segíteni. Az orvosaim fantasztikusak voltak, meg lehetett előttük nyílni!
Egy családállításon is megismertem a legmélyebb okot is megismertem. Ez egy sok generációs, öröklött, nem hozzám tartozó ok, amelyet ott leraktam
Minden héten elmentem táncolni, a kemoterápia előtt és után is minden hétfőn este. Örömömet leltem benne és felszabadultam benne! Mindenhol felvállaltam magam, a kihullott hajam.
Az életet adó és felszabadító tánc
KM: Hogyan segített a környezeted?
A barátaim és a segítőim olyan megerősítéseket adtak, ami segített nekem. Olvastam Bernie S. Siegel sebészprofesszor könyvét
(Bernie S. Siegel: Szeretet, gyógyítás, csodák. Édesvíz, 2019. 2.kiadás), aki azt írta le, hogy azok a betegei gyógyultak a leggyorsabban, akik nevettek, amikor betolták a műtőbe. Én végigkacagtam az utat a műtőbe, egészen addig nevettem, míg el nem altattak.
KM: Ez egy mesterkélt jókedv volt?
RK: Nem. A műtősfiú rodeózott az ággyal, amin feküdtem, ettől elkezdtem kacagni és nem tudtam abbahagyni.
KM: Mennyire más ez a Rónai Kati, mint 1 évvel ezelőtt?
RK: Lényegesen más. A szenvedést letettem. A panaszkodást, abbahagytam. Másoknak segítek a történeteimmel, gondolataimmal kapcsolódom emberekhez. Kevesebbet ítélek meg másokat, csak annak segítek, aki kéri. Minden fényesebb, mint korábban. Mindenben meg tudom találni a szépet. Persze nekem is van rosszabb hangulatom, néha elkap a félelem, tudok dühöngeni is. Felvállalom önmagam. Tartom a határaimat, azt vállalom, amivel egyetértek és amit szeretnék bevállalni.
KM: Mennyiben köszönhető a gyógyulás önmagadnak és mennyiben a segítőidnek?
RK: Függ attól a gyógyulás, hogy ki mennyire akar meggyógyulni. Az onkológus doktornő aki műtött, azt mondta, van, van akinek 4 nap a sebgyógyulás, van akinek négy hónap. Én elhatároztam, hogy 4 nap alatt gyógyulok. A műtét után 4 nappal már fűrészeltem, készítettem a sebészorvosnak az ajándékot.
Nézd meg a videóban Kati módszereit, mi segített neki, mit köszönhet a betegségének!
KM: Ha egy bővített mondatba meg tudnád fogalmazni, mit kaptál a betegségedtől?
RK: A daganat,egy olyan ajándék, amit azért kaptam, hogy rámutasson arra, hogy milyen fontos, hogy létezem és naponta hálát adjak azért, hogy itt vagyok, hogy itt lehetek és ezt elmondhassam másoknak is.