Szerző: Rónai Katalin | febr 13, 2021 | Blog
Ma van a rádió világnapja. Marci unokám a minapában egy kazettás diktafonra, és egy digitalizálóra, ami folyamatos kazetta lejátszásra képes, – s amelyet a maradék kedves kazettáim digitalizálására szereztem be, de még nem sikerült, – megkérdezte, hogy mi az. A...
Szerző: Rónai Katalin | febr 11, 2021 | Blog
Gyöngyike virágom tavaszt érzett, és a múlt hét végén kidugta zöld levelecskéit a közös erkély védett sarkában lévő ládában. Rácsodálkoztam, mint tavaly is, hogy mi lehet ez. Tavaly is csodálkoztam, bár akkor február utolsó hete előtt mutatta meg magát, mert...
Szerző: Rónai Katalin | febr 10, 2021 | Blog
Szeretem a színeket. Valahogy mindig kötődtem hozzájuk. Mélyen ágáltam a sötétkék-fehér kombináció ellen, a fekete ellen, azok ellen a színek ellen, amelyek egyforma maszlaggá változtatják az embereket, mert amit viselünk, az tükröz minket, és visszahat ránk, ahogy a...
Szerző: Rónai Katalin | febr 8, 2021 | Blog
Mindenkinek van egy igazsága. Mindenkinek van egy valósága. Magam is nehezen fogadtam el, hogy tényleg mi lehetünk, én lehetek, aki mindezt befolyásolhatja. Akárhogyis csűröm-csavarom, egyre inkább meggőződésemmé válik az,hogy mi vagyunk a kondér felett, amikor...
Szerző: Rónai Katalin | febr 7, 2021 | Blog
Emőke barátnőm elküldte nekem a Fortepan 1980-as fotóját lakóhelyemről, akkor a kőbányai bányató körül mindenhol hó volt, és szánkóztak a gyerkőcök. Magam 1998-óta lakom a lakótelepen, ha valaki hallaná, hogy Zugligetből költöztem ide, – költöztünk még a férjemmel, és...
Szerző: Rónai Katalin | febr 5, 2021 | Blog
Nyugtalan éjszaka okafogyottá válik, amikor felébredsz, és elmosolyodsz, arra a gondolatra, hogy megint teljesült valami, amit kitűztél magad elé. Ahogy 2019-ben az egynapos zarándoklat, a 26 km, ahogy 2018. szeptemberétől a „mindenképp meggyógyulok”...
